Athalay: Kronos Mortus - Lemezkritika, A Tiltott Gyümölcsre Éhezve

Kronos Mortus - Lemezkritika, A Tiltott Gyümölcsre Éhezve

Az Athalay zenekar első, 2006-ban megjelent, A tiltott gyümölcsre éhezve címre hallgató nagylemezét tartom kezemben. Előre szólok mindazoknak, akik a magyar lemezkritikákat általában azért olvassák, hogy tanúbizonyságát lássák azon tévhitüknek, miszerint minden hazai zenekar csapnivaló, hogy nagyon gyorsan kattintsanak el valahová, mert itt nem fikázás következik.

Zene ez a javából, nagybetűvel: Zene. Magyarországon nagyon kevés zenekar rendelkezik olyan önálló karakterrel, mint ez a pécsi társaság. Ezért is tartom kicsit a hazai állapotok görbe tükrének, hogy ennek a korongnak az olasz Cimitero Records gondozásában kellett napvilágot látnia. No de félre bú, nézzük a lemezt.
Aki még nem hallott volna róluk, azoknak elmondom, hogy az Athalay nagyjából az avantgardeblack metal kategóriába sorolható, (ha van ilyen egyáltalán), mely a klasszikus black metal motívumokat modern eszközökkel (gépdob), illetve irodalmi szintű szövegekkel ötvözte. Mit értek ez alatt? Dinamikus, jól elkapott riffek, melyeket a gépdob földbedöngölő dübörgése tesz mégáthatóbbá. A két szintetizátor sajátos játéka mégszínesebbé varázsolja az összképet, mely így egy olyan anyagot ad a hallgatóság kezébe, ami mid a klasszikus, mid pedig a modern vonulatok kedvelőinek is egyaránt újat és élményt nyújthat.

Lássuk tehát a lemezt: rövid felvezető után a srácok egyből belecsapnak a lecsóba, és itt ragadom meg az alkalmat, hogy kiemeljek egy már említett és egy eddig szót nem kapott elemet: az első a két szinti összjátéka, mely a dallamvilág mellett olyan effekteket visz bele a zenébe egyfajta háttérhangzásként, hogy az embernek az első pillanatban végigfut a hideg a hátán, és abba sem hagyja a futkározást az album végéig. A másik pedig az ének, mely mindenre emlékeztet az emberi hangon kívül. Mi tagadás, elég sok hörgéssel, károgással, és egyéb efféle énektechnikákkal próbálkozó énekes megirigyelheti Miklós hangját.

Három dalt emelnék ki a nyolc közül, melyeket személy szerint a legjobbnak ítéltem, ez persze nem minősíti a többit sem. Technikailag talán a Gyász fekete tükre vagyok és a Haldokló tölgyek suttogása sikerült a legjobban, mely dalban mindent megtalálunk, ami ehhez az új stílushoz köthető. Személyes kedvencként a Kiűzetés és Pusztítás a Sors volt az a dal, ami a legjobban megragadott, elsősorban a szöveg miatt. A szavak irodalmisága egyébként tornádóként söpör végig a lemezen, ezzel feloldva egy örök ellentmondást: kétfajta zenét szeret a közönség általában: az egyiket a zeneiség miatt, a másikat pedig a szövegcentrikusság, a szövegek milyensége miatt. Nagyon kevés olyan banda van, főleg Magyarországon (talán az AutumnTwilight-ot, és a WatchMyDying-ot emelhetnénk itt ki), ami e két összetevőt minőségileg egyaránt jól képes művelni. Számomra az Athalay elérte azt a késztetést, hogy a zene mellett párhuzamosan figyeljek a dalszövegekre is, ha valamit nem értettem, többször is meghallgattam, felkeltette az érdeklődésemet.

Természetesen nem lenne egy lemezkritika objektív, ha a negatívumokra nem világítana rá. Ennél az albumnál én a hangzást tartom kicsit gyengének, ám olyan gyengeség ez, melyben egyértelműen érződik a stúdió milyensége. Biztos vagyok benne, hogy tisztességes körülmények között ez az anyag megközelítené a kiváló kategóriát.
Gondolataimat lezárva azt üzenem mind a zenekarnak, mind pedig a magyar metalszcénának: Még ilyet! Talán előrébb volna a nemzetközi elismertségünk is, ha a tehetségekre is odafigyelnénk néhanapján.

Tracklist

1. A Haldokló Tölgyek Suttogása 4:12
2. A Fény és a Nap Halála 5:02
3. Kiűzetés és Pusztítás a Sors 5:12
4. Gyász Fekete Tükre Vagyok 6:03
5. A Kígyó Szól Hangomon 3:19
6. Ismeretlen Gyönyör 8:13
7. Átok 7:33
8. Öröklét 4:44

Pontszám

10/10

Blog Archive

Tagok

Search

Kronos Mortus - Lemezkritika, A Tiltott Gyümölcsre Éhezve